Egyszer régen ígértem, hogy fogok írni a szív motívum
szimbolikájáról is. Ha lassan is, de megszületett ez az írás is :)
A különböző szimbólum szótárak kultúrtörténeti adatok
alapján a szív motívumot egyértelműen a szerelem szimbolikával hozzák
összefüggésbe. A szív a szeretet jelképe, az odaadásé, a megértésé, az örömé a
legkülönfélébb kultúrákban. Mi is ekként használjuk napjainkban.
A reneszánsz, és különösen a barokk óta a keresztény
művészet hatására rendkívül elterjedt a „Jézus-szíve” kultusz, amely a mély
vallásos élmény formájában éli át a misztikus egyesülést a legfőbb isteni
lénnyel. A „lángoló szív” eredendően vallásos, de egyben világi jelképe is lett
az odaadó szeretetnek, szerelemnek.
Magyarországon mind a római katolikusok, mind a protestánsok
használtak szív alakú sírjeleket. E sírjelek jelentéstartalma a 19. században a
protestáns bibliai felfogás felé tolódott el, s a szeretet, sőt a világi
értelemben vett szerelem egyetemes szimbólumává vált. Ezért a sírjeleket főként
házastársak, férjezett nők, korán elhunyt leányok sírhantjain helyezték el. A
nép szélesebb rétegeinél, köznemesi és jómódú polgárcsaládoknál a szív alakú
sírjelek is ekkortájt terjedtek el. Faragóik főként népi származású kézművesek
voltak.
Ha a kereszténységnél korábbi, például az ókori görög-római
világ tájaira tekintünk, kiderül, hogy a szív alakú ornamensek eredeti
jelentése nagyon is világi volt.
Időszámításunk előtti görög vázákon a fallikus ábrázolások
és szatírok társaságában a szív alakú leveleiről felismerhető borostyán ág
található. A borostyán burjánzó erejéről ismert, tehát alkalmas volt a
szexualitás, a testi szerelem kifejezésére.
A régi görögöknél Erosz emblémája a szív volt, s igen
valószínű, hogy az antik borostyánból stilizálódott a szív motívum, mint az
örökké újjáéledő élet jelképe.
Az archaikus görög kultúrában létezett egy érdekes,
emberfejben végződő és nagy fallosszal kifaragott oszlop (herma), amely a ház
ajtaja előtt áll azzal a céllal, hogy védje a házat és lakóit.
A kalotaszegi kapufélfák heggyel felfelé álló szíveit nézve
a „tökös” motívum valódi, gonosz távoltartó szerepére derül fény a görög
párhuzamok által, vagyis a nemi szervek ábrázolásának, mint jeleknek, ismert a
rontás elleni ereje a hiedelmek szerint.
A hegyével felfelé álló szív, a fallosz paradigmája, alakja
a borostyán levelének alakjával egyezik, és nem a valódi szív formájával,
beleírható a hegyével felfordított háromszögbe. Az ilyen háromszögről a
szimbólumszótárak egyértelműen azt tartják, hogy férfi jelkép.
A több mint száz éves fűrészelt-deszka díszítésekre, a
házorom deszkáira a szív, mint gonosz távoltartó fallikus jel már semmiképpen
nem tudatosan, hanem a rendszer
tudattalan működésének eredményekénk került fel, az országcímer, a kígyó
(szintén a ház védője) és a tulipán mellé.
E tudattalan működés egy szép példája a doroszlói hiedelem,
amely a szemmel megvert ló gyógyítását írja le:
„ … a ló sörényit égette, oszt szentült vízbe tette.
Ha lement, és a pohár fenekin szív alakra gyütt ki,
Akkó férfi rontotta meg, ha meg valami más alak,
Akkó meg asszony rontotta meg a lovat.”
További szép példákat találunk a tulipán és a szív motívumokra az alábbi blogon:
Csodaszép székelykapuk